Sosem próbálta még. Kisgyerekként megtanulta, hogy ne próbálkozzon új dolgokkal. Megszólták, mert esetlen volt. Kézügyessége sem volt épp kiemelkedő. Máskor meg a szemére vetették, miért nem jeleskedik a kézműves foglalkozásokon. Felnőttként, mondhatni évtizedekkel később gúnyolói már rég nem voltak mellette, ő viszont még mindig ugyanabban a hitben élt. Aztán rájött, hogy kíváncsi. Érezni akarta, milyen érzés csinálni, gyakorolni, jobbá válni valamiben. Egyszerűen csak élni akart úgy, ahogy ő szeretne.

És amikor megélte a csodát és felismerte a készséget, mely mindig is ott volt benne, megszűnt körülötte a világ. És ő csak örült, örült és vigyorgott szüntelenül. Úgy érezte, újjászületett. Mint azóta is minden alkalommal, amikor új sikerélményt él át.

Mennyit ér meg neked kipróbálni valami újat? Egyáltalán mikor volt utoljára, hogy azt mondtad magadnak: “Még sosem [fúrtam lyukat a falba / vettem virágot a kolléganőknek / csöngettem át a szomszédhoz / fordultam be ezen az utcán / stb.], de végül is, miért is ne?” Őszintén, gondolkolkodál már azon, mi minden lakik évek óta ezen a listádon?

Nyilván “jobb később, mint soha” meg “mindennek eljön a maga ideje”, de kérdés, vajon tényleg eljön-e? Elhiteted magaddal, hogy most épp a csillagok nem állnak úgy, tömeg van vagy a szerda általában véve nem a te napod, túl hosszú a hajad, túl szoros a cipőd, túl nehéz a táskád, túl koszos a kocsid, vagy van bármi egyéb ürügyed, amivel éppen élni szeretnél?

Nekem ezt a kemény úton kellett megtanulnom – minden értelemben. Sportolóként bármennyire is jó vagy, a nagy számok törvénye alapján elkerülhetetlenek az esések és sérülések. Nincs is ezzel semmi gond. Felállsz, felépülsz, mész tovább. Egyszer azonban nem álltam fel. Nem is értettem az egészet. Csak feküdtem az aszfalton és a lábam nem válaszolt. Nem ehhez voltam szokva. Otthon, combig gipszben eszméltem rá, mennyi mindent akartam még kipróbálni. Megrémisztett a gondolat: mi van, ha már sosem lesz lehetőségem megélni az új érzéseket?! Úgy látszik, nekem egy kényszerpihenő kellett ahhoz, hogy megfogadjam: ami érdekel, azt vagy azonnal meglépem vagy beütemezem, nehogy egyszer már túl késő legyen.

∼℘∼

Neked mi adott lendületet, hogy elkezdj vagy kipróbálj valamit, amit még sosem csináltál előtte? Szívesen fogadom, ha megosztod gondolataidat!